Kockázatkezelés

Kockázatkezelési stratégia

A KELER kockázatkezelési stratégiája a mindenkor aktuális üzleti stratégián alapul. Elmondható, hogy a KELER alapvetően konzervatív és prudens kockázatkezelési elvek mentén építette fel stratégiáját. A módszereit, folyamatait és a beépített kontrollokat is ennek megfelelően alakította ki. A tulajdonosokon és az irányítási jogkörrel rendelkező, vezető testületként működő Igazgatóságon kívül több bizottság (például: Kockázatkezelési Bizottság, Felhasználói Bizottság) is működik a KELER-ben, melyek felelősek a kockázatok egy meghatározott részének nyomon követéséért. Ezen túlmenően az MNB a jegybanki felvigyázói funkciója keretében két évente, a felügyeleti funkciójából adódóan pedig időszakosan ellenőrzi a KELER működését. A KELER alapvetően egy transzparens, alacsony kockázattal rendelkező infrastruktúra.

A KELER kockázatkezelési stratégiájának főbb pontjai a következők:

  • kockázatvállalási politika:

    A KELER célja, hogy speciális szerepéből adódóan mindig stabil és megbízható tőkehelyzettel rendelkezzen, kockázatai világosak, átláthatóak és jól fedezettek legyenek.

  • kockázati étvágy (kockázatvállalási hajlandóság, kockázatvállalási képesség):

    A kockázati étvágy a kockázatvállalási hajlandóság és kockázatvállalási képesség felmérésével határozható meg.

    A KELER esetében a kockázatvállalási hajlandóság értelmezése korlátokba ütközik, mivel a kockázatvállalási hajlandóságát a KELER-re érvényes jogszabályok szinte teljes mértékben meghatározzák. A KELER a CSDR1 hatálya alá tartozó központi értéktár, mely az alapvető szolgáltatásokon túl nem banki és banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat is nyújt, ezért a Tpt.2 mellett a Hpt.3 és a CRR4 hatálya alá is tartozó intézmény. A CSDR definiálja a KELER alaptevékenységeit és kiegészítő tevékenységeit, valamint a többi jogszabállyal kiegészülve prudenciális előírásokat határoz meg.

    A kockázatvállalási képességet a középtávon (1-3 év) nagyságrendjében állandó vagy az eredményességtől függően változó mértékű szavatoló tőke határozza meg.

  • kockázati szerkezet:

    Az előzőekből következik, hogy a KELER kockázati szerkezetének kialakítása/kialakulása is elsősorban külső körülményektől függ. A legfontosabb tényező a szabályozási környezet (mely bekorlátozza a kockázatvállalást), valamint a belső visszafogott kockázatvállalási hajlandóság és az értékpapír kiegyenlítési rendszer résztvevőinek aktivitása, melytől függően ingadozik a KELER által felvállalt bizonyos kockázatok mértéke (ugyanakkor a tőkenövekedés forrásául szolgáló bevételek is).

  • kockázatkezelés felépítése, szervezeten belüli elhelyezkedése:

    A kockázati kontroll funkció szervezeti felépítését és tevékenységeit, valamint KELER-en belüli elhelyezkedését a releváns belső szabályzata tartalmazza. A KELER a kockázatkezelési feladatok ellátását kiszervezte a KELER KSZF-be, azonban a felelősség és a döntéshozatal továbbra is a KELER-nél maradt a KELER Kockázatkezelési Igazgató személyében. A napi kockázatkezelési feladatokat a KELER KSZF látja el külön vezérigazgatói utasítás alapján.


1CSDR: Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról,
2Tpt.: 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról,
3Hpt.: 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról,
4CRR: Az Európai Parlament és Tanács 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról.